Szinte Romulus Loránd ma már nemcsak a kifutók, hanem a kreatív koncepciók és nagyívű divatesemények egyik meghatározó alakja Magyarországon. Pályája a modellvilágból indult, de igazi ereje a háttérben, a show-k megálmodásában és felépítésében bontakozott ki.​

Az első találkozás a divattal

Tizenhét évesen találkozott először a divattal, amikor férfimodellként kezdett dolgozni, Balla Zsolt felkérésére. A kifutón gyorsan kiderült számára, hogy sokkal jobban érdekli az, ami a színfalak mögött történik, mint maga a reflektorfény.​A fordulópontot az jelentette, amikor Náray Tamás mellé került, és közelről láthatta, hogyan épül fel egy komplett kollekció és divatbemutató a tervezői ötlettől a színpadig. Itt tanulta meg azt a komplex, mégis részletgazdag látásmódot, amely később egész pályáját meghatározta.​

Nemzetközi tapasztalatok

Utazni vágyó alkatként Amerikát és Kanadát is bejárta, ahol már nem modellként, hanem divatbemutatók rendezőjeként kezdett el dolgozni. A külföldi munkák során szerzett visszajelzések erősítették meg benne, hogy a szervezés, a kreatív koncepció és a látványvilág kialakítása az a terület, ahol valóban otthon van.​Ezek az évek nemcsak szakmai rutint, hanem nemzetközi szemléletet is adtak neki, amelyet később a hazai divatszínpadon kamatoztatott. A munkája során mindig arra törekedett, hogy a magyar divatbemutatók minőségben és élményben is felvegyék a versenyt a nagy külföldi show-kkal.​

Hazai áttörés és új projektek

Hazatérve, mindössze huszonegy évesen, már a Pesti Vigadóban rendezte meg első önálló termékbemutatóját, amely komoly szakmai figyelmet hozott számára. Ezt követően a Fashion Café rendezvényszervezőjeként dolgozott, ahol teljes alkotói szabadságot kapott a programok és divatshow-k megvalósításában.​Ebben az időszakban született meg a Street Couture divatpályázat, amelynek célja az volt, hogy fiatal, tehetséges tervezők számára adjon valódi bemutatkozási lehetőséget. A pályázat a kreatív utánpótlás támogatásáról és a friss tervezői szemlélet színpadra állításáról szólt.​

Együttműködés Király Tamással

A Fashion Caféhoz köthető az első közös munka Király Tamás divattervezővel, aki akkor már tíz éve nem rendezett divatbemutatót Magyarországon. A visszatérés helyszínéül a Café szolgált, és ebből az együttműködésből több látványos, show-szerű bemutató is született.​Loránd szerint Király Tamás egy valódi, itthon alulértékelt zseni, akit külföldön jóval többen ismernek, mint Magyarországon. Célja, hogy munkájával hozzájáruljon ahhoz, hogy a tervező itthon is nagyobb elismerést kapjon, és a magyar divat erősebben kapcsolódjon a nemzetközi vérkeringéshez.​ű

A Fashion Awards születése

A Fashion Caféban eltöltött másfél év alatt született meg benne a Fashion Awards gondolata, amely a hazai divatszakma régóta hiányzó díjátadó gáláját hivatott megteremteni. Úgy látta, hogy miközben sportolók és médiaszereplők sorra kapják az elismeréseket, a divatszakma háttérben dolgozó alkotói szinte láthatatlanok maradnak.​A Fashion Awards célja, hogy a szakmabeliek pártatlanul szavazhassák meg az adott év legjobb sminkesét, stylistját, fodrászát, tervezőjét és fiatal tervezőjét. A díj így nemcsak presztízst, hanem visszajelzést is ad: mindenki szembesülhet azzal, hogyan látja munkáját a saját szakmai közege.​

Szobor, jutalmak, hagyomány

A gála központi eleme egy egyedi szobor, amelynek megtervezésére a Képzőművészeti Főiskola hallgatói adhattak be pályaműveket. A beérkezett terveket az Amerikában élő, erdélyi származású világhírű szobrász, George Schmerholz bírálta el, végül Farkas Zsuzsa alkotása lett a díj hivatalos szobra.​ A díjazottak nemcsak a szoborral, hanem komoly szakmai és anyagi elismeréssel is gazdagodnak, ami tovább ösztönzi a kreatív teljesítményt. Loránd célja, hogy a Fashion Awards évről évre visszatérő, rangos eseménnyé váljon, amely hosszú távon hagyományt teremt a magyar divatszakmában.​

Szakmai vízió és értékrend

Szinte Romulus Loránd számára a divatbemutató soha nem pusztán ruhák felvonultatásáról szól, hanem komplex élményről, ahol zene, fény, tér, modellek és koncepció egységet alkot. Úgy gondolja, hogy a szervező felelőssége óriási: ha a show nem sikerül, az nemcsak a rendezőt, hanem a tervezőt is maga alá húzhatja.​Éppen ezért hisz abban, hogy a divatszakmát ugyanúgy ösztönözni kell, mint bármely más kreatív területet. A Fashion Awards és korábbi projektjei mind azt szolgálják, hogy a szakma tagjai jobban megbecsüljék egymást, és a magyar divat egésze erősebb, összetartóbb és láthatóbb legyen.​