A magyar gasztronómiában is vannak olyan területek, amelyeket nehezebben emésztünk meg, ilyen a rovarevés is. Kevesen vannak hazánkban, akik elsőre nem elutasítók a rovarfogyasztás témája kapcsán, de a számukra van egy elkeserítő hírünk: szinte biztos, hogy már ők is ettek bogarat életükben!

Bolygónk egyre kritikusabb helyzetben van az emberiség élelmezése miatt, 8 milliárd fajtársunkkal olyan nyomást helyezünk a Földre, amelyet még a legóvatosabb becslések is kritikusnak ítélnek. Sokak szerint az emberiség élelmiszerigényeit alakítani kell, hogy egyáltalán előteremtsük a fennmaradásunkhoz szükséges mennyiségű tápanyagot. A fehérjefogyasztás terén a húsevés, legalábbis az általunk erőltetett módon már nem sokáig fenntartható, és az egyik menekülőút a rovarfehérje lehetne.

Na, ettől viszont hazánkban sem szalad össze sokak szájában a nyál, sőt, erős a téma elutasítottsága. Pedig sok távoli kultúra része a különböző ízeltlábúak fogyasztása, amely az állattartás egyre növekvő terheitől szabadíthatná meg az emberiséget, de elsősorban a Földet, ennek ellenére egyelőre csak barátkozunk a gondolattal.

Legalábbis sokan hiszik, hogy barátkoznak a gondolattal, és sokan állítják, hogy soha nem ettek még „bogarat”. Pedig a legtöbbünk már átesett a tűzkeresztségen, és ezúttal nem a statisztika szerint álmunkban lenyelt pókokra gondolunk…

Lehet, hogy sütve, pirítva, vagy hasonló konyhatechnológiai eljárás segítségével elkészített rovarral még nem volt dolgunk, de a leghétköznapibb élelmiszerek előállítása során is előfordulhat, hogy valamilyen rovar segítségével jutunk el a végeredményhez. Vegyük hát sorra, mikor eszünk bogarat, amikor nem is sejtjük, hogy bogarat eszünk…

Ilyen például a cukorkák fényes mázrétege, amelyet előszeretettel olvasztunk le a szánkban, hogy aztán hozzájussunk az édesség belsejéhez. Olyankor a Thaiföldön honos bíbortetű (Kerria lacca) nevű rovar nőstényének gyantaszerű váladékát szopogatjuk nagy élvezettel. A cukrászipar már sok helyen megtalálta a helyét a csillogó mázat képező külső bevonatnak, ami talán sosem lehetne olyan ínycsiklandó, ha nem bogárból készülne…

És ki ne szeretné az erdei gyümölcsös joghurtokat?

A joghurt jótékony hatása mellett népszerű, mert könnyen fogyasztható, és a gyerekek is szeretik. De megennénk-e, ha tudnánk, hogy a színét közel sem gyümölcs adja? Ugyanis a bíbortetűt hívja segítségül az élelmiszeripar, amikor valamilyen erdeigyümölcsös joghurtot eszünk, mert az érintett gyümölcsök színezőként nem váltak be, a fogyasztók jobban szeretik az élénkebb árnyalatokat. Ezért cserébe viszont rovart eszünk, a kiszárított tetű ugyanis a szemnek tetszetősebb kárminnal segíti az eladhatóságot.

Arról már nem is beszélve, hogy az élelmiszer felügyeletek már előre meghatározzák, hogy egyes élelmiszerek mennyi rovart tartalmazhatnak, ez ugyanis az ipari termelésnél elkerülhetetlen. A mogyoróvaj az egyik érintett termék, amelynek egy üvege a tengerentúli statisztikák szerint átlagosan 136 rovarrészt tartalmaz. De például nem lehet kizárni azt sem, hogy amikor vasárnap megborsozzuk édesanyánk szeretettel készített húslevesét, az őrölt bors mellett egy kis rovarláb, bogárszárny, fej, tor vagy potroh is kerül az éltető húslevesbe…

Mindegy, a lényeg, hogy ha a fenti ételeket már fogyasztottuk az életünkben, a kérdésre, hogy ettünk-e már bogarat, jobban tesszük, ha igennel felelünk…