Az élelmiszerpazarlás problémája nem elhanyagolható jelenség a fenntarthatóság szempontjából, nekünk pedig meg kell tanulni értelmesen felhasználni bolygónk által biztosított lehetőségeket.

A nagymamám még megcsókolta a kenyeret, miután felvette a földről, ha véletlenül leesett. Persze nem kell moralizálni, hogy megértsük, milyen felelősség, amely az élelmiszerfogyasztás kapcsán a vállunkat nyomja. A statisztikák magukban elég sokkolók, még akkor is, ha esetleg nem érezzük személyes érintettségünk.

Ha ma voltál kaját vásárolni, úgy tekints a kosarad tartalmára, hogy annak jelentős részét (akár negyedét is!) a szemetesnek vetted. Évente csak az Európai Unióban százmillió tonna élelmiszer kerül a kukába, világszerte pedig a megtermelt élelem harmada, vagyis 1,3 milliárd tonna szinte azonnal a szemétbe kerül. Bár nincs kétség afelől, hogy mindenki igyekszik felelősségteljes vásárló lenni, tény, hogy ennek egy része a fogyasztók, vagyis a mi számlánkra írható.

A NÉBIH szerint Magyarországon évente 65 kg élelmiszer jut a szemétbe fejenként számolva csak a háztartásokból, és hiába a csökkenő tendencia, ez még így is évente több mint 630 ezer tonna szemetet jelent teljesen fogyasztható élelmiszerből, míg a teljes országot figyelembe véve a pazarlás 1,8 millió tonna. Csak hogy megfelelő összehasonlításba kerüljenek a számok, az Európai Unióban kidobott élelmiszer nagyjából megegyezik Afrika szubszaharai térségének teljes éves élelmiszertermelésével.

10+1 tipp szülőknek az élelmiszerpazarlás csökkentésére

És hogy megértsük, milyen komolyak a számok: egy négyfős magyar család körülbelül 90 ezer forintot dob így a kukába évente. Miközben hazánkban egyre csak drágulnak az élelmiszerek, ez az összeg nem elhanyagolható megterhelést jelent sokak büdzséjére. Vagyis amellett, hogy feleslegesen terheljük a Földet a felesleges termeléssel, közben saját pénztárcánkat is komoly összeggel sújtjuk a pazarlással. De megközelíthetjük úgy is, hogy miközben egyre nagyobb az emberiség élelmiszerigénye, a mezőgazdasági területek egyharmadán olyan termelés zajlik, amely felesleges, mert az élelmiszer a kukában végzi.

Ezzel egy időben ez a szerves hulladék ugyanúgy a szemétlerakókban végzi, mint a kommunális hulladék többi része, és csak növeli a károsanyag-kibocsátást, miközben javuk felhasználható lenne, és amúgy is komposztálható. Az üvegházhatást okozó gázok közel 10 százalékát adják a kidobott élelmiszerek, vagyis az élelmiszerpazarlás egyszerre több területen is hatalmas terhet jelent.

Az ipari termelés pazarlását már rövidtávon minimalizálni kell, ám erre elsősorban az emberiség hozzáállásának változása lehet a garancia. Vagyis a fejekben kell rendet tenni, hogy aztán mindenki a saját konyhájában kezdve a változást az egész élelmiszeripart rákényszerítse a jelenlegi léha, hosszú távon fenntarthatatlan, de rövid távon is szégyenletes pazarlás megszüntetésére.